Szerző: Fodor T. Gábor
Gyakran találkozni azzal a jelenséggel, hogy a hierarchiában nem is túlzottan felül lévő irodai munkatársak munkarendjét kötetlenné minősíti a munkáltató, jellemzően munkaszerződéssel, ritkábban más módon. A törvény szövege alapján erre akár egyoldalúan is módja lehet. A kötetlen munkarend rizikóit tárja fel Dr. Fodor T. Gábor munkajogi szakértő.
A kötetlen munkarendben dolgozó munkavállaló munkaidejét nem kell nyilvántartani, számára bérpótlékok nem járnak, és a rendkívüli munkavégzés is kizárt az esetében. Rendkívül csábító tehát a munkáltatók számára, hogy a munkavállalók minél nagyobb részét „kötetlen” munkarendűvé minősítsék.
Nem lehet a dolgozó szemére hányni, ha késett
Csábító, ugyanakkor rendkívül rizikós is. A kötetlen munkarend ugyanis nem jelent mást jogi értelemben, mint hogy a munkáltató a munkaidő-beosztás jogát a munkavállalónak átengedi. Ez nem jelent se többet, se kevesebbet annál, mint ami le van írva. A munkaidő-beosztás jogának átengedése azt jelenti, hogy a munkavállaló mondja meg, hogy mikor akar munkát végezni – tehát nem szólhatunk rá a munkavállalóra, ha „késett”, vagy korán hazament, esetleg azért, mert „nem túlórázik”, hiszen ezek a fogalmak értelmezhetetlenek akkor, ha a munkaidő beosztását a munkavállaló végzi. Ha a munkavállaló mondja meg, hogy mikor dolgozik, akkor nem tehetünk neki szemrehányást azért, hogy nem maradt bent.
Átlagban legyen meg a napi nyolc óra
Természetesen egy dolgot azért elvárhatunk az ilyen munkavállalótól: átlagosan dolgozza le a napi nyolc óráját. Az, hogy az „átlag” milyen időszak átlagát jelenti, nehéz megmondani, de egy-két hónap átlagában azért ez véleményem szerint elvárható.
A magyar jogalkotó – több más, magyar munkatörvénykönyvbéli fogalomhoz hasonlóan, pl. megszakítás nélküli munkakör – „hozzáköltött” a kötetlen munkarend uniós irányelvi fogalmához. (Sajnos általánosságban is elmondható, hogy a magyar munkajog uniós megfelelőségével komoly problémák vannak.) A magyar jogalkotó szerint „a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.” Természetesen ez a „jogalkotói költés” nem jelenti azt, hogy kötetlennek minősíthető egy olyan munkakör, amelynek betöltője folyamatosan meetingeken ül, vagy akinek óránként státusriportot kell készítenie. Még munkáltatóbarát értelmezéssel is a fenti jogszabályi fordulat legfeljebb azt jelenti, hogy nem érinti a munkarend kötetlen jellegét, ha pl. a key account manager az ügyfelek munkaidejében köteles végigjárni az üzleti partnereket, vagy ha havonta egy közös meetinget tart a key account managereknek a munkáltató.
Ki foglalkoztatható kötetlen munkarendben?
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható >>