Szerző: Fodor T. Gábor, Dr. Kiss Bettina Boglárka
Tekintsük ár, mely EU-s irányelvek figyelembevétele kötelező azon kiküldött munkavállalók esetére, akiket foglalkoztatójuk ideiglenesen másik tagállamba küldött egy bizonyos szolgáltatás elvégzésére. Most pedig a korábbiakhoz kapcsolódó, úgynevezett „végrehajtási irányelv” főbb rendelkezéseivel foglalkozunk, amelyek már átültetésre is kerültek a magyar jogrendszerbe, így kötelező érvényűek. Majd ezt követően megnézzük, milyen változásokat eredményezett ez a munka törvénykönyvében. Dr. Fodor T. Gábor, a Personal Hungary munkajogi szekciójának vezetője és dr. Kiss Bettina Boglárka munkajogász írása.
Miért volt szükség a végrehajtási irányelvre?
Friss statisztikák szerint az EU-n belüli kiküldött munkavállalók száma 2010 és 2014 között közel 45%-kal emelkedett, ami azt jelenti, hogy 2014-ben az EU-ban 1,9 millió munkavállaló dolgozott kiküldetésben. A számok jól mutatják, hogy egyre több vállalat él a kiküldtetés adta lehetőséggel, hiszen ekkor − egyéb potenciális előnyök mellett − úgy nyújthatnak határon átnyúló szolgáltatásokat, hogy a másik tagállamban nem kell székhellyel rendelkezniük.
Ahogy nőtt a kiküldetésben dolgozók száma, a posting-irányelv gyakorlati alkalmazása egyre több visszaéléshez vezetett, nem érvényesültek megfelelően az abban lefektetett, munkavállalókat védő szabályok. Az ún. végrehajtási irányelv megalkotásának célja éppen ezért az volt, hogy ezáltal megszilárdítsák a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályok alkalmazásának gyakorlatát, vagyis garantálják a kiküldött munkavállalók jogainak megfelelő védelmét, továbbá hogy fellépjenek az ún. „postafiókcégek” ellen, amelyek a kiküldetést csupán arra használták, hogy kijátsszák a jogszabályokat. Az irányelv fő feladata tehát az, hogy a kiküldetést ezentúl csak azon vállalkozások alkalmazzák, amelyek valóban ideiglenesen nyújtanak szolgáltatást egy másik tagállamban, betartsák a fogadó állam bizonyos védelmi szabályait (munka- és pihenőidő, minimálbér stb.) és ezáltal ne károsítsák meg a munkavállalóikat sem.
Melyek a főbb rendelkezései a végrehajtási irányelvnek?
A legrövidebben megfogalmazva, az alkalmazandó szabályokkal való bármilyen visszaélés megelőzése és szankcionálása.
A kiküldetés valódisága
Az irányelv egy felsorolást tartalmaz, amely segíti annak megállapítását, hogy valóban kiküldetésről van-e szó. Ennek keretében a hatóságok vizsgálhatják a tagállamban folytatott tevékenységeket (adott vállalkozás hol végez tényleges, érdemi tevékenységet), valamint hogy egy kiküldött munkavállaló munkáját valóban ideiglenes jelleggel végzi-e a szokásos munkavégzése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban. A valódiság ellenőrzése azért szükséges, mert például a különböző tagállamokban hatalmas bérkülönbségek lehetnek, melyeket kihasználva, a munkavállalók kiküldetésével próbálhatnak meg a különböző vállalkozások gazdasági előnyre szert tenni.
Az információkhoz való megfelelőbb hozzáférés
Az információk átláthatósága érdekében az országok kötelesek a kiküldött munkavállalókra alkalmazandó foglalkoztatási szabályokra és feltételekre vonatkozó információkat díjmentesen elérhetővé tenni hivatalos nemzeti honlapon keresztül. Az információkat a fogadó ország hivatalos nyelvén/nyelvein is nyilvánossá kell tenni. Ez mind azt célt szolgálja, hogy felhívják a kiküldött munkavállalók és a vállalatok figyelmét jogaikra és kötelezettségeikre.
Igazgatási együttműködés
Ezen rendelkezések hatékonyabbá teszik a munkavállalók kiküldetésével foglalkozó tagállami hatóságok közötti együttműködést. [Az információ megosztásával kapcsolatos hosszan elhúzódó probléma vagy az információnyújtás tartós elutasítása esetén a Bizottság a belső piaci információs rendszeren (IMI) keresztül értesíthető.]
Ellenőrzések
A megfelelőbb jogbiztonság érdekében az irányelv olyan tagállami intézkedési és ellenőrzési lehetőségeket állapít meg, amelyek alkalmasak az irányelv megfelelő alkalmazásának ellenőrzéséhez. Ilyen például a munkaszerződések és munkaidő-nyilvántartások hozzáférhetővé tételének vagy rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége.
Kötelezettségek érvényesítése, elmaradt kifizetések
Az irányelv feljogosítja a szakszervezeteket, hogy panaszt tehessenek, valamint jogi és/vagy közigazgatási eljárást indíthassanak a kiküldött munkavállalók munkaadója ellen, amennyiben sérülnek a munkavállalók jogai. A munkavállalói jogoknak az alvállalkozói láncokban való fokozottabb védelme érdekében, az építőiparban a kiküldött munkavállalók a minimális bérszintnek megfelelő mértékig, a munkáltatóval együttesen vagy a munkáltató helyett felelősségre tudják vonni a vállalkozót bármely kifizetetlen nettó járandóságért. Az alvállalkozói felelősség meghatározásával tehát a cél, hogy a szabályozás végrehajtása ezáltal se legyen megkerülhető.
Szankciók és végrehajtás
Ezentúl a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó uniós jogszabályok be nem tartásáért kiszabott közigazgatási szankciók és bírságok minden tagállamban végrehajthatók és behajthatók.
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható >>